A bronchiális asztma pszichoszomatikája gyermekeknél és felnőtteknél

A bronchiális asztma pszichoszomatikája biztosítja a pszichogén és pszicho -emocionális tényezők kölcsönhatását a bronchopulmonáris betegségek kialakulásában. Számos tanulmány kimutatta, hogy szoros kapcsolat van a fulladás és a külső pszichogén inger között.

Szinte minden beteg megjegyzi, hogy az asztmás rohamot bonyolítja a szorongás, az érzelmi stressz vagy a mentális stressz. A bronchiális asztma csak egy tipikus példa a fejlődés pszichoszomatikus jellegére, amely közvetlenül függ a psziché stabilitásától. Szinte minden bronchiális asztmában szenvedő beteg megjegyzi, hogy az állapot erősödik az erős érzelmek során.

A bronchiális asztma kialakulásának pszichoszomatikus okai

Az asztmás betegség nemcsak érzelmi tényező hatására alakulhat ki. Ennek fő oka az immunrendszer fokozott érzékenysége a szervezetbe érkező különféle ingerekre. Az ideges túlfeszültség gyakran asztmás rohamot válthat ki.

A betegség kialakulásának pszichoszomatikus okai a következők:

• súlyos érzelmi stressz;
• ideges sokkok;
• az idegrendszer pszichológiai instabilitása;

• krónikus etiológiájú neuropszichiátriai betegségek stb.

Gyermekeknél a bronchiális asztma genetikailag továbbítható, de ez nem jelzi a betegség kötelező előfordulását. Ebben az esetben fontos szerepet játszik az érzelmi stabilitás és a helyzet általános felfogása. Ha az érzelmi stresszt időben megszünteti, az asztmás roham valószínűsége többször csökkenhet.

Általában a betegség fizikai és pszichoszomatikus fejlődése szoros kapcsolatban áll, ami az akut roham oka, amely kísérheti a bronchiális asztmát.

Betegség statisztika

A legtöbb bronchopulmonális betegség 5 évesnél idősebb gyermekeknél fordul elő. A fiúk sokkal gyakrabban betegek, mint a lányok, amit a pszichoszomatika szempontjából a szigorúbb nevelés magyaráz. Általában a legtöbb beteg megszabadul az asztmától a hormonális érés időszakában, amikor az endokrin rendszer átrendeződik.

A betegség kialakulásában fontos szerepet játszik a család szociális helyzete. Bebizonyosodott, hogy a betegség minden 3 betegnél előfordulhat, aki hiányos családban nőtt fel. Gyakran vannak olyan esetek, amikor az ivó családokban élesen kialakul a gyermek betegsége, ráadásul a szülők válása befolyásolhatja a gyermek pszichoszomatikájának romlását.

Felnőtt asztmásoknál a csúcs előfordulási gyakorisága 23-36 éves korban következik be. Ebben a korban figyelhető meg a legnagyobb mértékben a pszichológiai feszültség. Jellemző, hogy ebben a betegcsoportban a nők leggyakrabban megbetegednek.

A betegség tünetei

A bronchiális asztma fő jelei a következők:

• a légzési tevékenység megsértése;
• zihálás;
• szorító érzés a mellkas területén;
• gyötrő köhögés.

A jellegzetes tünetek mellett olyan pszichoszomatikus tünetek is megfigyelhetők, amelyek a beteg és különösen a gyermek érzelmi állapotához kapcsolódnak.

Ezek tartalmazzák:

• fokozott ideges ingerlékenység vagy fordítva, teljes apátia;
• a pihenés és az alvás zavarai;

• a figyelem koncentrálásának képtelensége;
• néha motiválatlan agresszió és érzelmi összeomlás lehet jelen.

Ha ezen jelek bármelyike ​​megjelenik, az allergológus és a tüdőgyógyász mellett szakmai konzultációra van szükség pszichológus, aki képes felmérni a tünetek súlyosságát és megtenni a szükséges intézkedéseket a beteg állapotának enyhítésére.

Pszichológiai portré egy asztmás

A pszichoszomatika súlyosságát a beteg viselkedése határozza meg. Az ebben a betegségben szenvedő személy pszichológiai profiljának meghatározásához állapotát a következő kritériumok szerint értékelik:

Magány és önmegvalósítás

Általános szabály, hogy ebben az időszakban a beteg megpróbál nyugdíjba vonulni, elrejti érzelmeit. A bronchiális asztma krónikus lefolyása során a beteg önizolációja erősebben figyelhető meg.

Szeszélyesség

A beteg szeszélyessé válik, nehéz neki tetszeni és tetszeni. A mindennapi életben való viselkedés túlságosan pedáns lesz, és megnövekednek az igények másokkal szemben. Követelményeinek legkisebb megsértése esetén a beteg visszavonul, és elvonja magát a történtektől. Leggyakrabban ez a viselkedés gyermekben fordul elő, ami bonyolítja a pszichodiagnosztikát.

Nehézség a döntés meghozatalában

Konfliktushelyzetek esetén a beteg nem tud gyors döntést hozni vagy cselekedni. Külsőleg talán elfogadja ellenfele nézőpontját, de belsőleg nem változtatja meg véleményét.

Idegesség és harag

A pszichoszomatika esetében az asztmások gyors beszéddel rendelkeznek, amelyet gyakran negatív érzelmek jellemeznek. Azzal érvelnek, hogy a körülöttük lévő emberek nem tudják felmérni állapotukat. Általában az asztmásoknak elég nehéz elviselniük a stresszes helyzeteket, ami a betegség akut rohamához vezet.

Kezelési taktika

A pszichoszomatikus kezelés elsősorban arra irányul, hogy megtanítsa a beteget kifejezni érzelmeit anélkül, hogy visszatartaná őket. Fontos megtanítani az embert, hogy ossza meg problémáit és tapasztalatait szeretteivel. A pszichoszomatikus kezelésben a legfontosabb az, hogy képes megbirkózni a stresszes helyzetekkel, elkerülve az ideges túlterhelést.

Általában meglehetősen nehéz önállóan kideríteni a betegség pszichológiai okait, különösen egy gyermeknél. Ezért szükség van egy magasan képzett pszichoanalitikus segítségére, aki képes lesz kideríteni a betegség eredetét, beleértve egy gyermeket is.

A gyógyszeres terápia a tüneti kezelés mellett nyugtatók (valerian, Motherwort, antihisztaminok) kinevezését biztosítja.

Akut stresszes helyzetekben seduxent vagy eleniumot használnak. Erősebb nyugtatók nem ajánlottak. Meg kell jegyezni, hogy a légzőgyakorlatok, az akupunktúra, a masszázs és a klimatoterápia jó hatékonyságot mutat a pszichoterápia komplexumában.

A bronchiális asztma a bronchopulmonáris rendszer egyik leggyengébben tanulmányozott és összetett betegsége, ezért a a gyógyszeres és kiegészítő terápia teljes skáláját alkalmazzák, amely lehetővé teszi a hosszú távú remisszió elérését és a lehetséges megelőzést visszaesések.